Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

II. SZAKASZ. XII

, RÉSZ. 153 Julius ! — Lelkem édes Húgom! áldgyon-meg az Iften ezen ritka fiúi ízeretetedért. — De vallyon mire mehettünk mind-a-ketten ? A' Fejedelmet én Te bírhattam femmire, Oda van édes Atyánk. Harmad' napra fel-ak&fztatik. JULIÁNA ; >El-ne-hadd magad', fzereL mes Bátyám. Csak egy mód vau még hátra, mellyel bizonyoísati ki -fzabádích'attyuk. Addig törtem fejemet, addig fárafztotítam efzemet, még végtére egy bizonyosra akadtam. De., fiogy azt végbe vigyem, reád vagyon fzükségem.—• Mind-az'-által: esküdgy-meg az élő Iítenre: hogy tanácsomra fogfz állani. Ha reá állafzfz, ki-fzabádúl édes Atyánk. » BÁLINT: "Édes Húgom! igen rofz vélekedésben vagy felőliem , ha azt gondolod : hogy esküvéfsel kellefsen arra vitetnem , a'-mi Atyámnak boldogulását illeti. Nem tudod tehát, Juliána , hogy annak fzabadsága arany Bánya előttem ? JULIÁNA: Tudom igen-is. De még-is meg-kell-esküdned. Eskügygy-meg tehát: hogy tanácsomat követed. BÁLINT: Legyen tehát úgy, a'-mint kévánod. •— íme! édes Atyámnak ki-fzabadítása' reménségétől élefztetvén, esküfzöm az élő Istenre : hogy Tanácsodat követem. Báttyának valóságos fiúi fzívét mindenkor ugyan , de moíl fo - képpen tapafztalván JuliáL na,