Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

162 AÁ ARANY PERECZHK. Gyülekezetheti. Egy valamire vetettem árva leiemet: hogy édes Atyámat tömlöczczéből kifzabadíttsam. BÁLINT: Oh fzereiicsétlen ugyan; de einem - hagyattatott Atya: kinek boldogulására két inagzntid eredtek ! Mire vetéd fejedet, édes Juliánám ? Hadd hallyam. JULIÁNA : El-mondom rövideden L- Midőn befzédidbol, édes lelkem bátyám , éfzrevettem vólna: hogy Te, Atyánk' ki-fzabadíttáfa végett, VegsŐ * képpen a Fejedelemhez menni akarnál: Én, fiúi fzeretetemmel, meg-kévántalák téged' előzni, nem más okból; hanem : hogy előtted az útnak darabofsát megegyenesíttsem ; és, a' Fejedelem előtt, következendő fzavaidnak nagyobb hitelt fzerezzek. Leg-is-leg-elől Gyárfáshoz vettem utamat ama' Barlangba : hogy, annak ajánlása által, az Udvarba juthafsak. El-is-jutottam intézetem fzerént. De, midőn, Akós előtt, édes Atyámnak fzereiicsétlen állapottyát , és fo - képpen ártatlanságát (nem, mint leánya; hanem, mint jó barátcya ) minden tehetségem fzerént elő - adtam; a' Fejedelemtől meg-nem-halgattattam. BÁLINT ; Moll: értem immár : mit akara a' Fejedelem mondani, midőn ő egy-valami Julius-nevo Titkosról ( ki, Atyámnak ártatlansága mellett, olly hevefsen fzóllott ) nagy csuJáikopásomra emlékezett. -«- Te valál tehát azon Ju-