Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

i5o AZ ARANY PERECZEK. a' Csáfeárnak fzolgálattyában, — Moudgya-meg Kapitány-uram : hányfzor táborozott az ellenség ellen ? BÁLINT: Még ugyan egy ízet fe: noha elég alkalmatofságom lehett a' Törökök ellen. De ez ám az : a' • mi kegyetlenül emífzti fzívemet; hogy itt meg-penífzedem. Bár Rákóczi mellett maradtam vólna, eddig a' Tatárral megütköztem vóliia. De eD tökélléttem immár magamban: hogy ahhoz állok, kinek untalan ellenségei vannak. rOtt a' csoport ellenség közé Vágok* Mert el'

4 hitettem immár magammal : hogy ezerfzer "jobb: böcsiilettel meg-halni i mint gyalázatoffan élni. JULIAN A: Tud* é Kapitány-úr valamit. —' Jöjj en áltál Hufzár - ezredlmkbé. — Fel-fogadom aZ Úrat —• Idé kezét — Topp. Ki-terjefztette ekkor Juliána jobb kezét, és báttyának eleibe állott. Meg-ifmérte édes Húgát, és ezeket mondotta BÁLINT: Az Iften fzerelraéjért, édes Juliánarn ! édes kedves Hugóin ! hogy találod itt magadat ? JULIÁNA vagy örömmel ; Éllyen Hufzárüram ! Kezet adott. Századomba vefzem. BÁLINT: Mit '? Juliána! Te néked jó kedVed lehet Hlyen környűl-álláfokban ? — Kitettfzik, édes Húgom: hogy nem tudod: hanyadán ék