Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)
II. SZAKASZ, V I I , RÉSZ. 147 nyofsan. ügy tettfzik : mintha az Iften-is helybe hanná gondolatomat : mivel bátyámat ad 1gya-elo, kire moft, el-tökélíett fzándékomnak végbe vitelére, nagy fzükségem vagyon.—• Végy fzívet, Júliáik 1 — Meg-.fegít az íften-^ Bátyám előtt ki -kell - vallanom fzándékomat, Ö - is fzereti édes Attyát. Bizonyofsan előmozdíttya fel- tételemet. Igen - is , ugy léfzen. De meg-kell - tudnom leg-elölj mi okra nézve csavarog é magány ofságban ? mit forgat eízében? és hová fi et? Ezek-után ei-vonta magát Juliána a' Fák közé; úgy mind-azon-által: hogy Bástyának ÍZ.avait jól meg - érthefse, TIZEN - EGYGYEDII RESZ; BÁLINT AZ ERDŐBEN. Fejedelemnek fzobájából minden reménség nélkül ki -jöven Balint, ezen Erdőnek vette bizontalan úttyát. Juliánának itt léttéről nem-is gyanakodhatván, egy ideig fel-'s-alá fétálgatott. Tusakodott magában;. el •> mennyen-, é Gyárfáshoz. Mert el-akarván-hagyni a'Katona-fzolgálatoí , nem merte gondol attyát Ákosnak meg* jelenteni. Gyár (ásnak fokfzox tapafztaltt
