Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

148 AÁ ARANY PERECZHK. taltt atyai fej vében bizakodván, tolle kévánt tanácsot kérni, és ofztán Pap-falvára menni, onnatr a' világnak eredni. Szemével fe kévánta többé azon Orlzágot látni, mellyben édes Attya, minden törvényes ok nélkül, fel-akafztatik. Efzében jutván édes Attyának firalmas állapoctya, ki-csordultak könyvei. Végtére e' fzavakra fakadott BÁLÍNT: Már moll tehát: bizonyos va-" gyok benne : hogy édes Atyámat egéfzlen elvefztettem. Mindeu okaim ; miudeu efedezéfeim , és könyveim hafzon nélkül folyténak a' Fejedelem előtt. — Oh emberi fzívek ! keményebbek az ércznéi. — Iftenem! e' fzomorií hírrel hogy - hogy mennyek elődbe , édes .Juliána - húgom ? — Lelkem - édes -húgom ! ifméíem fiúi Tzívedet. Sokfzor sírtunk egygyutt, kedves Atyánknak fzerencséclenségét látván. Sokfzor tanácskoztunk ki • fzabadításának módgyáról. — Mind • eddig reméllhett'unk valamit. Mái naptól fogva, oda minden reménségünk.— Edes Juliánám ! Kedves édes Húgom ! Szívemnek moftani keferveit még az-is nagyobbíttya : hogy moll, ha Atyánknak el-kerülhetetlen halálát hallod, fzíved' repedttétol félhetek. — Mit cselekedgyek, édes Iftenem ! — Ki - valíyam-é előtted? —- De meg-kell előre tudnod: hogy a' végső csapásra el - kéfzíttsed fzíveJet. Ezd'