Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

i5o AZ ARANY PERECZEK. çsak a' jókat meg-jutalmazza? hanem a' gonofzokat - is meg - b'uuteti. TIZEDIK RES2. JULIANA AZ ERDŐBEN, ind * eddig Juliána, mély gondolatai között, az Erdőben kódorgott. A' magos fákra vetvén fzemeit , irtózott fel-vett gondollattyátói ; de attól el » állani nem akart. Senkit fe látván maga körűk, így kezdé fzomorúfzavaic JULIÁNA: Moít tehát az utólsó dolgok, ba kelletik kapafzkodnoin. — Nincs immár femjiu egyébb reménség édes Atyámnak rneg-fzahadítására, Ugy tettfzikr mint-ha az egéfz Világ ellene esküdtt vólna. — Látom tehát: hogy, az éu halálom nélkül, edes Atyám nem élhet.— Nem bánom. Legyen úgy— Juliána ! — Legyen bátor fzíved, —* Életedet édes Atyádtól yettçd; azt jobban fel-nem-áldozhatod ; hanem, ha érette le-tefzed. Nem te vagy az első., k

1 édes Attyát a' vefzedelembŐl, maga' halálával, ki-mentette; nera-is léfzel utólsó. A' régi Példák fei-éhrefzthetik fzívedet — El -tökéilettem tehát halálomat—*—

De; lia jól látom, amott )ö édes Bátyám Bálint. ígeu-is ;. Ö az bizonyos.-