Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

144 AÁ ARANY PERECZHK. eddig meg - nem - bűntetted ? — El - törött immár alattam azon utolsó nád-fzálam, mellyre még édes Atyámnak reménségét támafethattam.— Édes Atyám! tmár moft éppenséggel el-vefztél: ha csak az Iftennek irgalmafsága meg - nem - fzabadít. — Kegyelmes Fejedelem ! ha minden más üeménségem oda van, (le tér dele hirtelen a Fe-> j edelem él'ott ) csak az van még hátra : hogy kegyelmet kérjek édes Atyamért. .AKÓS: Ne gyötörje magát hafzontaîanùl. Kellyen - fel. BÁLINT: Nem hamarébb , hanem , ha Fejedelemségednek utolsó ítéletét hallom. Kérem az Iftennek nevére: könyörűllyön édes Atyámon. A' Fejedelmek magokat földi Ifteneknek tartyák. Kövefse Fejedelemséged-is az Iftennek könyörületefségét, ki gyakorta meg-enged az emberi gyarlóságnak. Inkább-is kévánnyon ezernek életet adui, mint azt csak egytől - is el - venni. AKÓS : Édes Attyának dolga minden fzorgalommal folytatott. ítélő izéket tartottunk. Fejére mondatott az igazság. Az ítélet után nincs irgalomnak helye. BÁLINT: Tehát femmi kegyelmet, femmi irgalmafságot nelfi reméllhetek? AKÓS: Én bizonnyára, ha még úgy néáem-is, annak lehettségét éppen nem láthatom. BÁ-