Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

II. SZAKASZ. IX. RESZ. 143 ni az Egek ellen; hanem az Iítennek fzeut rendelésével meg - elégedem. AKÓS : Atcyának Szám-adó könyveit nem fogja többé látni Kapitány - ur. A' Fejedelemnek ezen feleletét hallván Bálint , mint a Menny - ko - csattanáíhil, úgy eljedett. Nagy bátorsággal fzeme közé nézvén a' Fejedelemnek, e' fzavait mondotta BÁLINT ; Iftenem ! mit halottam ! — Avagy talán : nem jól értettem a' fzavakat ? — Igen-is nem jól értettem, ügy-é V kezemhez fzolgáltattya Fejedelemséged azon könyveket ? Tndni - illik : hogy Atyámnak ártatlanságát talpra-állíthaffam. AKÓS: Ama' könyveket Kapitány - úrnak kezébe nem fzolgáltathatom. BÁLINT , nagyon el - ifzony odván : Már moít ki-eílenek farkokból az égi Erofségek : hogy minden súlly okkal reám omollyanak. — Mindeneitől eLvefztem — Meg-élhettem tehát azt : hogy, ebben a' Fejedelemségben , Actyu' ártatlanságának meg-mutatására lzabadság nem adatik a' fzorgalmatos fiúnak. AKOS : Ne higygye Kapitány - úr: hogy oka ennek én legyek. Azon Könyvek nincsenek immár kezemnél. Meg-égette Schelmajer : hogy eme' Tolvajságnak femmi nyomát ne lát« haffa a' következendő Világ. BÁLINT : Hatalmas Itten h Te láthattad ezen gonofzságot, és meg-nem gátoltad, avagy K 4 eddig