Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

142 AÁ ARANY PERECZHK. lemséged olly kegyelmefséggel viseltetik: hozzám, hogy édes Atyámnak Szám * adó - könyveit Soheloiajerrel vifzfza - adattya ; hifzem Iftenemet: hogy mindent jo rendbe hozok, és Atyámat a' gyauóból egéfzlen ki • memtem. Ekkor a Kapitány sírva jakada, és kevésben múlt - el , hogy zokog áfai között nem mondotta e következendő fzomorú fz avait : Kegyelmes Fejedelem! Én ezen az egéfz héten alig aludtam két órát. Fel-fogadtam magamnak egy Tanítót (pedig drága pénzen, sott kölcsönözött pénzen ) ki eugem' az Udvari Szám - vetésnek módgyára meg - tanítana. Valamint a' kis Gyermek maga' A-R-C-jét, úgy tanultam én-is ama' Számadáft eleitől kezdvén. Éjjel - nappal fz'ünetlen fárafztottan Fejemet. Meg-is gyengültem egéfzségemben: a'-mint-is moftanában valófsággal a' hideg léi. De mind-ezen nehézségeket meggyőzte azon nemes tárgyara , meliyre eme' fáradozáfommal cáélloz-tam. Sokfzor: midőn ellankadtam , így ébreíztettem - fel magamat : Bálint 1 édes Atyádért dolgozol, ki téged' annyi ideig tartott. Végtére: ugyan - csak meg győztem a' munkát. Én ama' Szám-vetéli: igazán meg • tanultam, katona - tifztségemben minden hátra-maradás nélkül. — Moft tehát alázatoffan kérem Fejedelemségedet ; Adaffu kezembe édes Atyámnak fzám - tartó « könyveit. És, ha őtet meg-nem-fzabadíthatoin^ nem fogok morgolódni