Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

I

L SZAKASZ. V. RÉSZ. * ic109 den vélekedése ellen ezeket mondotta a' furcsa-efzii VERNIKA: Tehát az"Úr, Hufzár uram, illy'fiatal-lettére, a' Fő-oskolákat-is meg-járta? Jó, hogy tudom: Mindgyárt el-befzéltetem az Úrral áz ott tapafztaltt dolgokat — — Hallod - é Apalin ? Apalin ? — Maradgy Ülve , édes Júliusom. Szobámban felejtettem valamit. Tüftént itt termek. Ezeket mondván Veruika, ülve hatta Julíánát, és fzobájába ment. Juliána, Vernikának el-távoztta után, fel-kele Ágy-fzékéről, Ráuta , hogy a' Fő - oskolákról emlékezetet téve. Félt - is : ne - hogy ezzel ki-kelleísék, pedig idő előtt , ízemélyét nyilatkoztatni. Vernikában éles vólt az. éfz. Ugyan azért attól tartott: hogy úton ne érje. így fzóllott magában. JULIÁNA : No ugyan bele-vetettem magamat a' lúgba. É11 a' FÓ-oskolákhoz annyit tu* dok ; mint Tyúk az a-b-c-hez. Még-is valamit befzéllenem kelletik felőllök. Eme' Hufzár-ruhámmal nem-hittem-vólna ; hogy Deák-fzemélyüli* is magamra fel-vettem volna De efzembe jutott valami; mellyel ki-vághatom talán magamat. Midőn Bálint-bátyám a FŐ-oskolákbóí, Szünnapjaiban, haza jött ; eleget befzélgetett velem ollyas tanúlmányokról, mellyekrol gondolhatta : hogy efzemmei fel-is érhetem , jól meg-is-tarthaH 3 torn.