Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

IL SZAKASZ. V. RÉSZ. * ic

5 VERNIKA : De vallyon nem vétek - é ez?, —- Avagy, ha nem vétek-is, vallyon nem valóságos jele-é hanyatló fze m érmemnek? Oh ki - mondhatná azt felőliem : hogy azzal vétkezzem! — Oílyan fzívbol jón ezen indulatom, nielly a' fzerencsétlenen fzánakozik, és az Erkölcsöt nagyra tudgya böcsülni. •— Édes kedves Juliuskám. Ezen fzavai után le-erefzkedett Vernika kedves Juliufsához, és annak ajakait gyengén meg-csókolván, magát az Ágy-fzék mellé levonta. ÖTÖDIK RÉSZ. VERNIKA JULIÁNÁVAL, A

ma' csókra hírtelen fei-ébredett Juiiána. Hamarjában fel-emelte fejét-is, és az Ágyfzékre - le - ült. Vernikát éfzre - nem - vehetvén, mint - egy fél áímöísan, nagy hanggal, ezeket mondotta a

v fzomorü JULIANA: Vágj hozzám Hóhér ! másként ki-nem-fzabadúlhat Atyám. Vágj hozzám.. Juliánának ezen fzavaira el-ijedett Vernika. Nagy csendefséggel eleibe kerülvén, így kezdette fzavaicH VER-