Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

io5 AZ ARANY PERECZEK. VERNIKA: Jó reggelt, kedves Juliuskám, jó reggelt. — Ki-aludtad immár magadat? Veniikanak véletlen látásával nagyon megrettent Juliána. Eizébe fe juthatott: hogy teremhetet mellete. Ugyan azért: csak e' kévéiét mondotta. JULIANA : Kegyelmes Fejedelem-kis-afzízony ! íílenem! hol vagyok. VERNIKA: Vágj "hozzám Hóhér, másként ki nem fzabadiilhat Atyáin, vágj hozzám. Vallyon mit jelentenek ezen fzavaid ? JULIÁNA : Én bizonnyára , kegyelmes Fejedelem - kis-afzfzony, magam fe tudom. VERNIKA: Valaminek mcg-is csak ugyan lenni kelletik. Mond-ki, kedves Julinsom.— Hidd-cl : jobb barátued előtt ki-nem mondhatod, JULIÁNA; Ugy vellera, nem egyébb vólt : hanem álmom

1 vége — Szem-bé-kotve térdeltem egy- fekete pofztóval bé-vontt álláson, A' Hóhér késedelmes vólt fejein le-ütésében. Valaki kegyelmet • is kért. A' H-ohéris meg-akadályoztatott. Mivel pedig fzívem

1 gyötrelmeit tovább nem tűrhetném, fel-ébredtem álmomból, Juliánának ezen befzédgyére nagyon megr ütközött Vernika. Sokáig nézett Juliufsának változni kezdő ábrázattyára. Változott-is valósággal fzinében. El-fordúla tölle, és alattomban ezeket mondotta VER-