Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

II, SZAKASZ. III. RÉSZE. 99 könyörgéseifiket;'miért nem halgatná-meg egy ember fzíves efedezéfeinket? - SCHELMAJER- Igen-is jól ' ítéltek a' dolog felől. Mennyetek tehát hazà jó barátim. Töltsétek - bé mennél hamarébb , a' - mit még* ígértetek. Én mind-azon-által ama' két ezrek felől -is ífzörgaimatoskodm fogok: hogy aniiál bizonyosabbak leheí'fünk ki'*> fzabadítáfa felől. : r.' Ezeket mondván a' Titkos el-mène-a' Parafztok elől, és valóban MaCskáfi Mihálynak javára dolgozott. Sclielraajeínek el - mentte után, a' Paráfztok femmit fe fzóllottak egy ideig hanem a' Titkosnak valóságos meg-térésén igen álmélkodtak. Az-után így-kezdette beízédgyét » '> KAKA: Látd-é , Szomizéd ! mi 110 hamar hibázhat az ember az ítélet - tételben, Mí ezelőtt azt gondolánk : hogy ama' Titkos AntiIcrifztus légyen. És raoft látom, hogy ebül gondolánk. Mert raoft tettfzik-ki: hogy a akkor : midőn Julianát velünk meg - fogatni akarta; csupán a' Fejedelem' parancsolattyának téve eleget, és talán akarattya ellen -is. Mere láttad : hogy vakarta fejét ? mennyi okokat hor„ dott elo, hogy bennünket reá befzéllheffen ? Ml ezeket akkor másra magyaráztuk. lílenem ! be hamar vétünjt, ha magunkra nem vigyázunk, ' Egy kevés ideig megént gondolkoztak a' Parafztok. Semmi féle-képpen öízvenem tudták aggatni Schelm

ej

ernek hajdani fesietségét mos-