Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

/ 58 AZ ARANY PBRECZiZlE háíom unp fzámot adok.' Éppen nem két ikedem : hogy mások-is." azt tefzik. Reár mernék eskünúi r hogy ki 'ki", Macskáfi Mihály® nák nevét -hallván*, meg-kettőzteti a' Nap.® fzámot. Az - vitáiv: i az Iííen-is meg- fogja ált dani példásf'iíitinkáiíkat. Elegendő. erőt-is ád hozzá: mert igyekezetünket fedeti. Ld DONGÓ: No mir ennél Jobbat nem találhatál Szomfzéd. — Mennyünk, édes Lelkem-^ Embert fegítünkJki a' veízecielembői, és ez nékünk fzegényeknek elég> .. . m SCHELMAJER: Áldgyonmeg az Iften benneteket,'édes jó Barátim. Lelietetlènségisí hógy

r' eme'- Jó fzíveteket Jutalom nélkül hagygya a'öTeremtő. —• így tehát nyolez-ezer forintok voliiándk öfzve - verve. — Iftenem ! még a' két-''ezret hol vegyük? -tu DONGÓ: Ne búsállyon Kelmed a' többi felél --is. ' Megpróbálom Pap-urunkat-is Tudva van előttem fele-baráti ízi ve ; csak pénz héjján ne legyen. De, ha többre fem mehetünk-is, PmMiTlfHma' nyolcz- ezerre, bizonyos vagyok kegyelmes Fejedelmünk felől: hogy ezeket fem ovefzi - el maga' fzámára; hanem a' fzegények-'•között fél-ofztyaf Sőt: ha meg-, ttidgya , IffhfÖ fzorgalommal, minő bajjal fzerzéttük- öPzve ezeket-is; a' többit bizonyolfm el-engedi; Éu az egéfz Faluval lábaihoz fogok borúim. És, ha az Iften meg-hallgattya i. • • i ko-