Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

94 AZ ARANY PERECZEK,:! HARM ADIK oRESZ. SCHELMAJERREL A' PARASZTOK» • tíf • I i;.»<). WU- ' i.i. . .i ( • \

/dfzfza - érkeztek -azombatf' Pap - falvárál a

? Parafztok. És-mindén meg-jelentés nélkül éppeii' akkor ménéenek-bé a'Titkoshoz , midőn ez azon- élőbbem fzavait él-végezte. Így kezdette fzuváit ' 1

1 ' DONGÓ : Tekintetes Uram ! Meg-ne-neheztellyen Kelmed

1, hogy bé - nem-jelentettük magunkat. Igen fiefctüíik. Szemre fe kévántuuk kerülni. • ' SCHELMAJER Sott igen jól cselekedtétek : hogy alattomban jöttetek. Maga az Iften küldhetett ide benetèket. Oily fzilkségem vala reátok , mint a' mindennapi kenyérre. DONGÓ: Nein is másban bíztunk, hanem magában az Iften ben, noha mí e' Világ' söprei vagyunk. El-fe-hagyott az Iften eme'fzerencsétlen utunkban. SCHELMAJER: Mit mondotok a' fzerencsétlenségről ? Talán inkább fzerencséfsek voltatok ? DONGÓ: Jolmondá az Úr. Mert mi bizonyofsan e' fzerencsétlen utunkban fzerencséssek voltunk. SCHELMAJER: Mondgyátok• meg tehát fzaporáu: mi jót hoztok hozzám? DON-