Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

II, SZAKASZ. III. RÉSZE. 95 BONGÓ : «• Tekintetes Uram ! Mí Macskali Julianát otthon nem kaptuk, noha az egéf£ •Faluba kerelVuk. v: SCHELMAJER : Igen jól efett a dolog. De Annyának, Házában kereílétek-e' végtére? r DONGÓ : Uram ! Mí ugyan kegyelmes Fejedelmünknek parancsolattyát, minden, fzorgalommal, végbe-kévántuk- vinni. Ugyan azért édes Annyának házát-is meg - látogattuk. De ott, paraferas efziínkkel élvén, tapogatva jártunk. Több befzédek után, Juliánának emlékezetére jutván, meg-kérdeztük édes A nnyát ; itthon lenne-é édes leánya? ü arra azt feleié; hogy inoit itthon nerti volna. Ki-kérté légyen magát három n;pra: hogy ide Kolosvárra jönne édes Báttyához, Bálinthoz, ama' Kapitányhoz. SCHELMAJER: Hát az arany Pereczek felől? Ugy-é, femmit fe fzóllottatok édes Annyának ? DONGÓ: Engedgye-meg Kelmed , ha talán hibáztunk. Akaratom ellen-is ki-suhana fzámbói. — A' fzegény Anya, leányának tol-vajságát hallván, elsőben el-halaványodott. Azután, el-ájulván, a' földre le-efett. Ezzel mi ügy el-ijedtünk: hogy kevésbe múlt-el: hogy mí-is melléje le-nem-rogytunk. SCHELMAJER: Adca vólna az Iften: hogy uéki erről femmit fe fzóllottatok vólna. — Én G 4 igen