Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

Ii. SZAKASZ. IL RifeZ. 93 \ .» • -r nek nagy ugrándozáfai lifeikî, hozzája így ÍZOllOtt , ^ . -, ( y , : • • ' VIDÀ : Lelkem jó barátom i Az úrnak ezen tapafztaltt fzívefsége fokkal inkább fel-ébrefztette moftanaban fzíveipet, mint ennek - előtte Macfkáíi Mihálynak fzerencsétlensége meg-zavarhatta. Al^ptt-légyen a Teremtőnek neve. — De nincs időiig, hogy eL-vefztegeffúk. . Én megyek, és azon ártatlannak ki 7 fzabaditás.ára forditom minden tehetségeidet» . cAz-Ur pedig embere legyen mondott fzavának. - . - Ezek utgu el - mène Vida. Nincsenek elsr gendo fzavak, mellyekkel le-lehelfen - írni azoii íkorgalmatofságáb, mellyel mindenkoron ugyan, de moftan fő-képpen fáradozott a' Kincs-tar* tónak ki-fzabudításában. Leg - alább Akós-fejedelemnek fzívét arra vitte; hogy Macskáíiimk tolvajságáról kételkedni kezdene. E?t ollyau fenéknek lenni állította Vida, mellyre reá-építhette következendő neméiiségét. Annak kiszabadításáról ez-után nem kételkedhetett Maga maradván-a

1 Szobában Schelmajer, azt gondolta: hogy, Vidáuak fzayai után, efzére térvén, fzíve meg -konnyebbedett. ügy -is tettfzett: mintha valósággal bánni kezdené gonofzságait. Így végzette fzavait SCHELMAJER: Iftenem! Mi különös sugárláfokat érzek meg-yefztegetett fzívemben!— E' mái napnál orvéndeteífebbet nem éltem teilyes életemben. (i 3 HaR-