Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

Harmadik Szakafz. Kikntzedîk Réfz. iji Tsak az vólt fzegénynek fo-képp' bús efzében, Hogy a' melly sírt rendelt magának éltében, Idö eíött annak üralmas völgyében Le-zárja magzatit tsuda kefervében. Igy lett Polixéna' halála kedvefem, Te tőled örökre én-is igy el-efem. De te mind ezeken ne aggódgy Hitvefem, Hogy tőled el-válván e' helyeket leiem. Mert látandafzfz te majd meízfze Orízágokat, : 'S mind addig hasíttya hajód a' habokat, Még lábbal nem nj'omod az Olafz martokat, Tiberis vizével egyéb' viz'-folytokat. Ott' újjúl fzívednek várt gyönyörűsége, Ott' telik kedvednek fogyott reménysége, 1 Törüld-meg fzemedet, megjön fényefsége, 'S magános éltednek párás ékefsége. Én pediglen el-nem hagyhatom házunkat, Itten akarattya fzerént Várofunkat, De minekelőtte el-hordgyuk magunkat Kérlek, 's meg-meg kérlek, fzeresd köz fiunkat Őrizd mint fzemednek két fényes Világát, Kintses tárházadnak leg-bötsösb jóízágát, Neveld minden jóra gyenge ifjúságát, 'S a' még meg-nem rügzik hajtsad gyarlóságát Gyakorta efzébe juttasd eredetét, Tüz-vas közt nyomorgott népe' tekintetét, Intsed, úgy folytatta vitézül életét, Hogy talpra állítsa valaha nemzetét. El-is hidd, nevünknek ez leízfz hirdetője, Minden ügyeidben élted' enyhítője, E' lefzfz borúltodnak hajnal - emelője, Jó helyre álláfod' módgya keresője. Z 2 E*