Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)
Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása
i66 Trója F efzedel mé nek Mdfodik Könyve. E' képpen végezé könyvezö bózattyát, Ölelni akarám kétfzer artzúlattyát, De fűftbe keveré képzett ábrázattyát, Gyenge fzél, 's álomhoz hafonló látattyát. Lám búmnak edénnyi miként nem ürülnek, Szerentsétlenségim söt inkább bővülnek, Talán az egek-is vefztemen Örülnek, Hogy fok nyavalyáim reám gyűlve gyűlnek. Tsudának illik-bé, hogy még-is fzívemben Meg-maradt a'Remény változó ügyemben, • Noha olly kétség jött néha az efzemben, Hogy majd agy-velőm-is meg-fordult fejemben. De im* könyörültek ama' nagy Iítenek, Kik' hatalmok alatt forganak mindenek, Örökké áldottak ezért-is legyenek, Árva bús fejemmel akár mit tegyenek. TIZEDIK RESZ. Miként ment vifzfza Eneás a" Ceres halmához, V miként hagyta-el örökre Trójáját. I lly' dolgimban töltvén nagyát éjtfzakának, Megyek akkor ofztán Ceres' halomjának Hát oda értemben gyüievéfz tsordának Látom fokaságát emberek nyájának. Láttad vólna itten, mint mikor féfzkében Meg-indú! a' hangya bolygatott helyében Jár, 's fut Tojásával, úgy ide jöttében Megy a' vert-had minden felé ijedtében. Valá-
