Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

Harmadik Szakafz. Harmadik Réfz. Szél-fújta kék orrát fzárnya közé tefzi, Vólt Fia', s Párjának képét elö-vefzi, Álmodozik rolok, bánattyát erefzti, 'S mint jelen-!étekben örömét terjefzti. Bár tsak illy' kis álma továbra tarthatna, 'S kurta alvásából fel-ne otsódhatna, Hogy azok' éltében örömet láthatna, 'S felejtett vígsága helyre hozattattna. De ág-mozgásra-is tagjait fel-fzedi, Áma' képzelés-is ö magát el-fedi, Ugyan azért újjabb bánattyát fzenvedi, Mert kezdett örömét velek nem töltheti. Illyen lefz életem, máit fe reményihetek, Többé derült napot már nem Szemlélhetek, Minden én örömim e' sírban legyetek Férjemmel, 's fiammal együvé tétettek. Nem de zokogáfa illy' könyves anyának Meg tarthatta vólna éltét kis fiának ? De más tetfzéfe vólt az egek' Urának, 'S külömb gömböiéki Párkák' fonalának. Mert olly' gonofz ember íme találkozott, Ki éfzfzel, 's fegyverrel mind addig dolgozott, Még meg - nyitá a zárt, s koporsót átkozott, 'S ama' Szép gyermekre illy' rút halált hozott. Tudni-illik azon Toronyból vetette Le-felé Szegénykét, mellyböl nézegette Apja' Vitézségét, midőn fel-vezette Öret édes Annya, 's fokfzor-is intette: Hogy midőn Attyának láttya eröfségét, "'S mellette fetrengő Görög dög' bövségét, Tanúllya ezekből Apja' ferénységét, 'S úgy Szórja valaha tsoport ellenségét.