Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)
Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása
i184 Trója Vefzedelm ênek Máfodik Könyve. A' gyermek ezt meg-is tselekedte vólna, 'S valaha Várának hafznára lett vólna, Hogy ha a' Toronyból le-nem hullott vólna, 'S rövid élte' vége igy nem £zakadt vólna. De le-hajtójának nem tudtam kit vélni, 'S méltatlan halála' okát ki-izélni, Avagy hogy-is mondgyam? mert immár-is félni Kezdek vala nagyon, és fzökéft ízemlélni. Mert midőn fzememet a' Toronyra tettem, 'S annak or-gazdáját lopva nézegettem, Dörgö UliíTesnek illy' meny-kövét vettem: Hát még tsúf lelkedet én ki-nem űzhettem? Ki-tanúltam ebből a kisded' Tagjának Ki lén hóhérlója, 's oka halálának. Átkoztam magamba UliíTes' házának Minden perepúttyát gaz maradványának. De tarajos fzavát nem vévém tréfára, Tudtam haragjának hogy nem lefz határa, Ha valami képpen még meleg nyomára Találna lábomnak, hágna-is farkára. Vólt ugyan fzívemben még egy kis meréfzség, De azt-is zabiázni fzokta az efzefség, Tudtam, hogy tsoportal jövend az ellenség, 'S bizonyoíTan övé léend a' nyerefség. Azért-is nagy hamar el-hordám magamat, 'S a' fel-vett gyermekkel folytatom utamat, Meg fem-is állítom mind addig lábomat, Még temető kertben nem vifzem holtomat. Itten a mint jobja vala kö-falának, ^ Körmös bojtorjányú ló-sóskás tájjának , A' mellett ferege undok békájának, 'S biirkös lotsolékja hinyar-ifzapának. Ki-
