Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

i172 Trója Vefzedelmênek Máfodik Könyve. De a' fzerentsének nézd bár tündérségét, Előbbi bajomnak nem-is érém végét, Hozá életemnek bajosb özvegységét, Hervafztván bívemnek egy gyönyörűségét. Jaj töviíl nevele rósát várt reményem, Váratlan éjtfzakát hajnalt nyújtó fénnyem, Oda lén Hitvefem, oda lén reményem, Vefzett vólna inkább az egyik fzem-fényem. Mert hogy emberimet a dombnál visgáítam, 'S tsak ugyan-is azért halomra fel-áltam, Noha mindnyájokat egybe gyűlve láttam, De hitves Tárfamat jaj nem találhattam. Soha nem tudhatám magát merre vette, Meg-lehet, hogy talán úttyát el-vefztette, Avagy fárat tagját út-főbe le-tette , E' fajnos efetet jaj ki-reményiette. Mondám: bár tsak ollyan okos lettem vólna, Hogy fzaladáfom közt vifzfza néztem vólna, Fiam', Atyám', engem' ö meg-nem tsalt vólna, Ha tsak az Iftenek nem akarták vólna. Sajnállya Atyám-is véletlen vebtését, Mondgya, fzégyenli - is töliink el - fzökését, De fö-képp' a' fiam Annya képzelését Juttatván efzibe jajgattya esését. Alig tudgyuk vala le - tsillapitani ; Atyám pedig aztat kezdi javaslani Jíogy akarnám vifzfza útam' forditani És fel-kereftére lábom' gyorsítani. ÖTÖ-