Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)
Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása
Harmadik Szakafz. Harmadik Réfz. íme' a* melly Várost régen bötsiillettek, Mind kik a Tanais vizéhez érhettek, Mind kik a' Tigrifen innen telepettek, Mellynek még Görögök-is süveget vettek, Egy fzempillantásban porrá, s hamuvá vált, Mihelyt a Görögök tíLz* vatta közé ált, Priamus Uram-is ezzel egyes halált Élemedt férjének firalmára talált. Jaj Oltárja mellett fetrengő tettében, 'S vén nyakáról le-fzelt tsupa öíz fejében, Nints femmi bötsület főidre fzórt vérében, 'S Teílét égető tiiz nints Trója égtében. Bizonyítom aztat eme nagy lángokkal, 'S azok fziinte után fzélre kelt hamvokkal, Hogy Trójám' égtének a' többi okokkal, En voltam fó oka anyai módokkal, d) Egykor terhes lévén küldénk követeket« Pallás Templomába, kérnék Iíleneket, Nyilatkoztatnák-ki örök végzéfeket, Méhembe fogantrol fzent rendeléfeket. Adál Uram végzéíl, nints köfzonet benne ! Hogy a ki méhembe moíl foganva lenne, Trója alá fáklyát azt is égöt tenne, A' núdön Spartába Görögökhöz menne. Előbb álmomban is azt meg-jelentették; £jgy tetfzett hogy égö fáklya fzületteték, Mellynek nagy tüzével Trója porzsölteték, De Ilium' Vára tövig égetteték. Alig jött a' gyermek e' Világ hátára, Iparkodnak tüílént lenni halálára, Bízzák (hogy meg-öllye) azt egy Katonára, Ne tán á Városnak lenne nagy kárára. S « a) Lásd, S. Könyv. No. 120 &c. 133 De
