Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

a) Lásd. I. Könyv. No. 139. ïi

6 Trója Vefzedelmének Máfodik Könyve. KILENTZEDIR RÉSZ. Miként húzták a méfzárló fzékre Kaffanir&t a Görögök, fs azon Szűznek védelmezésében mennyit dolgozott annak Mátkája Korebus d többivei r\e jaj tsak nem lehet vég bóldogdláfa KJ Az emberi éíznek elö - mozdúláfa, Ha a nagy Iítenek' keferves tsapáfa El-éri az embert ö bofzfzú-álláfa. Hül a' Lélek bennünk, midőn KaíTandrára a) Vettyük fzemeinket, kí már prédájára Efett a' Görögök' tüzére vasára Tifzta, s Szűz éltének nem vólt akkor ára. E* Szűz már ez előtt el-vefztét Trójának Meg-jövendölte volt Attyának Annyának, Hitelt hív fzavai de nem találának, Mert más végzéfe vólt az Egek' Urának. Midőn látta tehát hogy Vár el-fogatott, És az egéfz Város tűzzel prédáltatott, Lót-futott mindenik amerre futhatott, Dugdosván magokat, más mód fe adatott. Szalad Kafíandra-is éppen egy Társával, Kezébe fogódzott Polixenájával, Minerva Templomát éri fzaladtával, El- rejti ott' magát azon egy Párjával. De fzegént el-vonák ime Templomától, A' Görög farkafok annak Oltárától, Mint ártatlan bárányt hiteles aklától, A* méfzárló fzékre hurtzollyák várától. Ég felé vetette esözö fzemeit, Szemeit, mert hátra kötötték kezeit, Nézz Korebufsára, mutattya jeleit, Inti, rú* holtának rnoft állya eleit. Nagy