Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

Harmadik Szakafz. Harmadik Réfz. 117 Nagy homályba borúit ráró fzeme' fénnyé, Zaporúlt könyvének ki-öntött örvénnyé, Régi víg éltének efzébe jut kénnyé De kétségben efett már annak reménnye. Sárgulnak rósái piros ortzájában , És alabaítromi patyolat állában Hervad lilioma gyenge ajakában Húlló hó' fehérét elözö nyakában. Ezt látván Korebus a' Szűznek Mátkája, Nagy mérges haraggal telik fzíve tájjá. Ellent-üt, dúl, és fúl, kezébe dárdája Mellytöl febefedik fok Görög Pofája. Mint a' búsúlt vad-kan ki-dült agyarával Szokta a több* vadat fzórni nagy orrával, Ugy ez-is a Pogányt tanúit dárdájával Hánnya minden felé méltó bofzfzújával. Láttam, midőn egyet úgy két felé fzele, Hogy helyet egy réfz itt', a más amott' lele, Söt Görög tsoport közt midőn Tört emele, Döggel vólt az egéíz maroklatig tele. Látván Rorebusnak buzgó hevefségét, Szüzét oltalmazó medve eröfségét, Elö - vefzi kiki, maga meréfzségét, Sürü kard-járáflal mutatván kéfzségét. Rohanunk hát mi-is ott' a' Görögökre, Ravafzsággal béllelt atmyi ördögökre, Vagy vas járom-fzeget ki-törte ökrökre, Több dögöt hullatunk már el - hált dögökre. Sok tör, 's még több Pallos sürgeti nyakunkat, Szinte az orrunkra ütik fifakunkat, De mink mind ferényen forgattyúk magunkat, Nem hagyván henyélni vitézlő karunkat. Q 3 Szíve