Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)
Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása
o) Lásd. I. Könyv. No. 128. 108 Trója Fefzedelmének Mdfodik Könyve. Ajánlyák magokat a Házi Iílenek, Szaladgy, oh Eneás, fzaladgy hamar velek, Ezeknek náladnál jobb örzöt nem lelek, Avagy tsak azért-is nagy örömmel telek. Sok efztendökig lefz vizi útazáfod, Nem-is kevefebbig föld-hátán járáfod, Egy helyen lefz ofztán boldog maradáfod, 'S ez Ifteneiddel egyetem lakáfod. Ezt feóllván kezembe adgya fö-kötőjét A' Veíla Iftennek fzentelt fűftölöjét Lángozó Templomból ki - vont tüzellöjét 'S mind ezekkel együtt arany fzentölöjét. Fel-ébredek ofztán, hát már nagy jaj Czókkal Tele van a Város lármázó zajokkal, 'S noha a' mi házunk egynéhány lakókkal Vártól mefzíze vólna kerítve ágokkal. a) Fülembe jött még-is a' kardok zörgéfe, Rohanó falaink' merő mennydörgéfe, A' pattogó nagy tiiz párló pörzsöléfe, Sarkokból ki-ugrott ajtók' böífenéfe. Fel-hágok nagy hamar a' házunk' héjjára, Vetem fzemeimet lángozó Trójára, Nézek az eméfztö tüzek' haragjára, Meg-láthattam mindent, égett már méts arra. Hát mint mikor a' Láng lobogo kénnyévei A' búzába akad Boreás ízeiével, Avagy a' Bértzekröl rohanó vizével Érkezik a' zápor febes tsörgésével. Le-tefzi lábáról az arany veteményt, Tövedül húzza-ki a' fát, 's egyébb reményt, Hamvába fekteti fzemen-fzedt gyűjteményt, Garmadákkal együtt más egyébb köteményt. Akkor
