Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

Harmadik Szakafz. Harmadik Réfz. 109 Akkor a tudatlan Czegény PáCztor mit tefz ? Ha talán az hegynek magos bértzein lefz, Tsudálkozásában fzinte az efze vefz, Oízve tsapja kezét, más egyebet fem tefz. Hafonló vólt az én fzívemnek fájdalma, Hogy Trójába akadt a tiiznek hatalma, E' volt a' Városnak akkori jutalma, Sinon vette Várnak el-temető halma. Sok útzák' nagy réfzét a Tűz már meg-ette, Szomfzéd Ukalegont azt-is lángba vette, Sőt Sigeum Tenger fzorúlt helyhezete Világofsá lett már a' Viz* fedelete. HETEDIK RÉSZ. EUbefzélli Eneás, miként aküdott egynéhány Tárfaira, '

s azokkal az ellenségre menvén menő állapottyát látta a Városnak. Hallván az Emberek' fen-fzó jajgatását, A mellett a' kürtök' hangos rivadását, Kezembe markolom hív kardom' fogását, 'S Vitézlő fzívemnek nézegéllem máfsát. De elegendő éfz nem vólt fúrt velőmben Harag és dühödség egy vei ült fejemben, Várnak megyek, mondván: hogy ha fegyveremben Meg-halok-is, nem lefz tsorba fzép híremben. Menő főbe Panthus, a Vár', 's Fébus' Papja (Otreus vólt ennek meg-hólt édes Apja) Elö adgya magát, ízent képeit kapja, 'S unokjával úttyát a part felé tsapja. P 3 Kér-