Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

Első Szakafz. Harmadik Réfz. Hogy jól fzóllott Kalchás fenki fe tagadgya , Pénzel vött tanátsát ki-ki helyén hagygya, Kinek orrát tsipte a' félfz' erös fagygya, Dérlelö hidegét az mind reám agygya. Vefzet nevem' költik mint ama' kutyának, Melly nem lelheti már jó kedvét Urának, Hangos nevetéflel rám ujjongatának, Már itt'-is, amott'-is bátran ugrálának. Eftve vólt az idö, más nap' le-kölletett Vágattatnom, ahoz mind el-kéfzítetett A' nagy méfzárló kés Oltárra tétetett Száraz fa, viz-edény el-nem felejtetett. Meg-vallom: mit tegyek? a' halál torkából, Ki-törém fejemet fzoros korlattyából, El-fzöktem. Egy tónak fzagos hinnyárából Tsak az orrom vólt ki a' vizek' hátából. Oda már reményem nem látom Atyámat, Talán foha többé búval tölt Anyámat, Többi Teftvérimmel fzerelmes Bátyámat, Avagy (a' mit többre botsiiltem) Hazámat. Tán eddig-is őket helyembe meg-öltek, 'S el-fzökéfem miátt véreket-is vöttek, 'S azzal az Oltárok' jobb Czárnyát hintötték, És más bofzfzújokat tám rajtok töltötték. Kérlek Jupiternek nagy Iílenségére, 'S tündöklő tsillagok' ragyogó fénnyére, Királyi páltzádnak erös hitelére, Tekints illy' nyomorodt bús ember fejére. Eb - nyelvű Sinonnak zokogását hallván , 'S esözö fzemének harmatait látván, Könyörülünk raj'a rofzfzat nem gondolván, Róka-bőrrel béllelt lelkét nem fontolván. O 2