Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)
Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása
loo Trója Vefzedelmének Máfodik Könyve. S öt maga Priamus le-óldgya békóját 'S meg-kékült kezére fojtott gombolóját, Vasra vert lábának fzoros foglalóját, 'S még illy fzép befzédre nyittya a fzóllóját : Akár ki vagy, úgy mond, ne légy már kedvetlen, Felejtsd-el Orfzágod, mienk Iéfzfz fziinetlen, Egyet kérdek tőled, ne legyen hitetlen Rá felelő fzavad, fe pedig rendetlen. Mi az oka e' Ló' fel-állításának ? 'S égig emelkedet nagy bolond nyakának? Talán egyike ez hadgyok' fortélyának ? Vagy fényes tüköré hitek vallásának ? így végzé Priamus kegyes, fzép befzédgyét, Emez Egek felé fel-emeli kezét, 'S elö-vévén ismét pákostos elméjét így folytattya tovább inat-vett meséjét: Oh örökkön fénylő égi ragyogványok ! 'S énnékem el-kéfzült zöld ágas Oltárok ! Oh éltemet leső fok köfzörült bárdok! 'S bús fejem' kerítő gombos patyolatok ! Szabad légyen moftan igazat fzóllanom, 'S Hazám' törvényétől immár el-állanom , Szabad a' Görögök' titkát ki-vallanom, 'S a' miket rejtenek nap-fényre hordanom. De én buzgó fzívvel kérlek ám Tégedet, Trója Vára ! hogy ha meg mentem fejedet A' Vefzedelemtöl, 's nem fzegem kedvedet, Tartsd-meg te-is hozzám igért hiteledet. Pallás..a' Görögöt eröífen fzerette Otet kardotoktól fokCzor meg-mentette, Sok emberiteket lábok alá tötte, 'S kilentz eCztendökig nyerteífen vezette. De
