Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

d) Lásd. II. Könyv. No. 9, 10. 98 Trója Vefzecleímének Máfodik Könyve. Dombos vólt az egéfz kék Tenger' födele, Rá fekütt a déli meleg Aufter fzele, Fö-kép hogy e Fa-lo lábakat emele Rut förgeteggel vólt a' levegő tele. Ur Iften, mit tegyünk? Fébus' Templomához Euripilust küldgyük, mennyen Oltárához, 'S kérdgye a' nagy Iftent nyúlván jobb fzarvához, Mi harag férhetett a' fzelek' Attyához ? Jaj a' nagy Iftenek nem várt válafzt tettek Mondván : vér ontódott, hogy ide jöttetek, a) Egyet fzámotokból moft-is meg-ö'lyetek, Másként a fzeleknek meg-nem felelhettek. Fagylaló dér tsipé a' Görögök orrát, Kiki bús fejére várván önnön torát, Refzkedett a' tábor, nézte kiki forát, Rettegve fontolván a' véletlen órát. Rajta van UliíTes Kalchast erőlteti, Fébujs' végezését gyakran rebesgeti, Mintha félne Ö is, magát úgy tetteti, Ehez ábrázattyát, fzavát egyezteti. Jól tudám mit akart, noha bár fzínlette, 'S Bélé poklofságát sürün födözgette; De tiz napig Kalchást arra nem vihette, Hogy valamit fzollyon, noha ijeíztgette. E' napok el-telvén jön a' fententzia Fel-vagyon Kalchásnak húzva a kéz-ija, Meg-meg újra retteg az embernek fia, Addig-addig tzéloz , még engem meg via. Mond: hitván fejemnek fel-köll áldoztatni, 'S az Oltár jobb fzárnyán véremnek ontatni, Söt hogy ezzel nem köll fokáig múlatni, Mert más kép nem lehet Hazánkba baktatni. Hogy