Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

II

. SZAKASZ. X. RÉSZ. 93 Éta-király kezeibe vévén a' réz táblát, csak éppen ezt olvasta-el akkor: Ä fogoly Jdzon, fzabadító Brómiusnak minden jókat kéván. Megfogatta tüstént mind Brómiust, mind pedig az Akarnáut, és őket erős tömlöczbe különös ofztályok-ba tétette. Maga az-után a' Gyűléshez így fzólt : Csak látom immár : hogy az Istenek meghátrállyák ezen Jázonnak gonofzságait. E' másadik próbája, mellyel az arany gyapjat keresi. Csak mostanában értem : hogy Brómiusnak gonofzsága által fzabadúlhatott-ki a' Fázisi tómlöczből. De, láttfzik : hogy a' tömlöcznök-is istentelen, öfzve-fziirték a' levet. Tehát legis-leg-elsőben a' halhatatlan Isteneknek örök halát adok , kik ellenségeimet velem meg-ismértctik. Az-után néked-is édes Eufonusom, ki Brómiust olly igazáu le-festetted. Téged pedig , jó Révéfz, meg-foglak gazdagítani, mihelyest ezen bajaimból ki-Szabadulhatok. De nem keményebb léSzek a' gonofzok' me-g-bi'íntetésében, mint a' jóknak meg-jutalmazásokban adakozó? Nem leSznek azok vas, vagy tüzes táblák , nem nyársak , nem kerekek, mellyekkel ama' gonoSzok kénoztatni fognak. Nagyobb kénokkal öletem-meg őket, mint eddig ki-goudolhatott a' rofzra Önként hajló, 's minden emberiségből ki-vetkezett elme. Eddig való lágyságom rontotta-meg mind Orfzágomat, mind pedig