Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

i3 A' GYAPJAS VITÉZEK. ~ diglen Házamat. Én vagyok minden omladéknak oka. De meg-tefzem ez-után : hogy annak keménységétől irtózzanak, kinek kegyességét meg-böcsíilni nem tudták. Midőn Éta ezeket mondotta , Eutelus igen méllyen gondolkodott, 's-ugyan azért felét se hallotta fzavainak. Mert, mivel Álmosról (ki Jázon neve alatt értetett) vagy semmit, vagy igen keveset tudott, vagy ha tudott-is, ekkoE immár el-is felejthette ; azon Jázont, kiről mostanában a' levél emlékezett, Partenofilusnak lenni gondolta , ki ezen Akarnán fzolgáját, minekelőtte maga ide érkezett, Fázisba küldhette, és Teméntelen vefzedelembe ejthette. Ha-hogy ez így.lenne, már mostanában gondolkozott ezen nyavalyának meg-orvoslásáról. De leg-elol meg-akarta a' levelet hallani, azután az Akarnánnak ki-fzabadúlása felől rendeléseket tenni. Semmit se felelt tehát Étának befzédgyére , fő-képpen midőn éfzre-vette , hogy a' hír-mondó elő-hivattatik , ki a' levelet mindenek.' hallattára, el-fogná olvasni. Ki-is, azt kezébe vévén , így olvasta-el : A' fogoly Jázon fzabadító Brómiusnak minden jókat kéván. Leg-is-leg-elől köfzönöm jó akaratodat, kedves Brómiusom , hogy ama' gyalázatos Fázisi fogságomból meg - fzabadítottál , holott keserves haíáilal kellett vólna el-vefznem. Ezt néked nem csak fzyval, hanem cselekvénnyeb