Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)
II. SZAKASZ. IX. RÉSZ. 91 jelen lenne, és azon fzereket, mellyek a' hévséget csillapítanák, úutig adogatná : menny-el , úgy mond, 's mond - meg leányomnak : hogy egéfzségére vigyázzon. Magam-is , ha köz-dolgoinat el-végzem , a' magaméhoz látok. Hogy magát az Orvosnak parantsolatjához tartsa, azt atyai parancsolatnak lenni gondollya. Izennémeg még egyfzer, ha rofzfzabbúl lenne, tüstént náia fogok termeiíi. Ha új izenetet nem vefzendek, jele lefz, hogy egéfzsége meg-tért. Ezek után el - erefztette Battát. De Batta Eutelushoz menvén alattomban, a' fogolyról kérdezősködött. Kérte az-után, hogy Medeá-. hoz jöjjön. Meg - értette Eutelus, mi lenne Medéának bögyében. Azt izente tehát : hogy azon fogoly ism éretlen lenne, és talán ártatlanis. Nem lenne bizonyossan Partenoíilus. Ezek után Batta a' gyülekezetből el-ment, és Me-' deához vifzfza-fzaladott. Ezek atán Eutelus nem kiilömben Medeafelől , mint ama' fzerencsétlen'íil-meg-kénzott fogoly felől fzorgalmatoskodott. Mind-a'-kettőnek nyavalájáu ineg-esvén fzánakodó fzíve!, elakara elsőben menni Medeához. De mivel a' Király semmi emlékezetet ' nem téve leányáról, maga-is gondolatjait a' fogolynak helybe-hagyására fordította. Leg-is-leg-elől tehát, hogy azon vétkét lemossa, mellybe, amannak a' kénokra kárhozF ő ta-