Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

i3 A' GYAPJAS VITÉZEK. ~ tatása raiátt, keveredett; azon vólt minden igyekeztetével : hogy őtet a' király előtt fzánakodásra méltónak mutathassa; az-után meg-ajándékoztassa. Ha egéfzleu fel-gyógyúlua, őtet arra kérje, hogy bofzfzú-állásának kévánságát, még az Isteneknek fzent Izine előtt-is, le-tegye. De a' Királynak nyugodalmát-is fzívére vévén EuteluS, a' fogolynak meg-kénoztatását nem ollyas nagy hibának lenni mondotta : mivel ezen ítélet-tételben éppen tiem hirtelenkedtek. Világos jeleket-is tapafztaltak benne, mellyekre nézve kénok alá vethették. Hogy ártatlanul fzenvedett, azt a' Szerencsétlenségnek tulajdoníthatni. Sokfzor az Istenek által-ténuék a' büntetést azon időkre, mellyekben magokat ártatlanoknak vélik az emberek; hogy ekkor ketfzerte jobban meg-bűntessenek. Meg-eshetue az-is : hogy ő ezen kénokat, valami régi gonofzsága miatt, meg-érdemlette, de akkor elnem-nyerhette. Ma érkezett az Eb-ugrafztóra. Ezen nyomos okokkal meg-elégedett a' Király. Hogy az-után a' foglyot egy kevés időre ki-vitették, azon tanácskoztak mind-nyájan : mi' ajándékkal pótolhatnák-ki irtóztató kénnyait. Meg-igérte a' király, hogy a' kárr vifzfza-térítené, 's-ezen fölött meg-fpgná mutatni adakozóságát-is. A' többiek a' Királyt követték. Megfzánták az ártatlant, és annak talpra állításáról gondolkodtak. TIZE-