Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

i3 A' GYAPJAS VITÉZEK. ~ nem csupán Eutelusnak fzóllván, őtet minden jóra kérje : hogy, azon fogoly felől, moftanában valami bizonyossal izennyen ; az-után, ha dolsgjokat egéfzlen el-végezendik , vigafztalóba jöjjön. Batta, Medeatól el-menvén, nagyon iflegïettent változási miátt. Szerette ez-is a' Szüzet, ugyan azért: segíteni-is kévánta. E' vólt az oka, hogy, a' Palotába érvén, nem ollyképpen , a'mint reá-bízattatott, alattomban ; hanem érthetős fzavakkal mindn-nyájok előtt kibefzéllette : hogy a' királyi Szűz igen rofzfzúl vólna. Tűzessen égne orczája, és félelmessen vér-ejtékezne. Eufonus-urat látogatóul kévánná. Néki ugyan parancsolatjában lenne: hogy a' betegségről csupán csak a' Fo-papot tudósítaná. De, a'-mi vefzedelmet okozhatna, őazt el-nein-titkolbatta légyen. Hogy ezeket el-befzéllette Batta, a' Királynak fzíve minden felől ostromoltatott. Azt gondolta magában : bogy most leányában büntetnék azon Istenek, kiket, ezen fogolynak megkénoztatása miátt, meg-bántott. Nem tudta hirteleniben , a' fogolynak-é , avagy leányának orvosságához fogjon leg-elöl. Minek-utánna a' Fogolynak elsőségét el-tökéllette, meg-kérdezte Battát: lia Eritréa mellette lenne-é leányának ? fogaduá-é fzavát ? Ez pedig azt felelte vólna, hogy a' Dajka mindég jelen