Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

II. SZAKASZ. IX. RÉSZ. 85 gai ne hallassanak , nyirkos kefzkenőjét fzájáií tartotta. Sírt ekkor maga-is Eutelus. Az gyotrotte fzívét, hogy amannak meg - kénoztatását maga javallotta, noha, a' mint látná, csupa ártatlanság' lenne. De Éta-királynak fzíve-is egéfzlen oda lett. Öregbítette keserveit az-is : hogy, egy követtől , leányának veízedelmes betegségét hallotta, kinek ábrázattya, minek-elotte fzóra fakadhat; na, ki-mutatta a' kétségbe-esést. I KILENCZEDIK RÉSZ. Medea' gyötrelme. 3\!edea , valamint ez-elott-is mondám, minek"titánna egéfzségjének meg-változását azon okból ízenvedte : mert azon Ifiat, kit a' kénzások alá kárhoztattak, Partenotilusnaklenni gondolta ; de azt bizonyosnak lenni nem állíthatta; sokat elmélkedett azon módokról, mellyekkel az igazságot alattomban ki - vegye Eutelusnak munkálkodása által. Tehát a' Koinornokok közül egygyet ( ezt Battának nevezték, kit Medea nem csak nagyra bÖcsült, hanem, Jázon után leg-mélcóbbnak-is tartotta a' párosságra) magához hívatván, őtet arra kérte : hogy a' gyülekezethez mennyen , és, egéfzségének változásáról lie másnak, haF .4 nein