Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

i3 A' GYAPJAS VITÉZEK. ~ A' fekete tengernek azon réfzén vala Kolkis-orfzág, holott annak végén Fázis' vize a' tengerbe omlik. A' partnál kezdvén, jó darabon fel-felé mène egy nagy, és fzámos efztendejti erdő, mellynek közepére egy tágas, és méltóságos templomot építtetett Éta, HekateIstennének tifzteletére, ki néki édes annya vala. Éta buzgón imádta, az Isteneket. Egy napot el-nem múlatott, mellyben a' Házi Istennek áldozatot nem tett. Ennek egy oltárt emeltetett királyi házában. De, a' holdnak bé-töltte' minden idején , ezen Hekate' templomába-is le-jöve : hogy magát, és orfzágát Annyának felajánlaná. Mert így gondolkozott Éta : az Istenek' segítségével mindeneknek jó folyamattya lenne. Kik a' dologhoz azok nélkül nyúlnának , azok hafzon nélkül munkálódnának:, ha elsőben fzerentgések-is, de az-után a' le-roskadttakhoz közelítők lennének. Az Isteneknek leg-főbb gondgyok lenne a' Királyokra. Másokat angyalai által, ezeket magok igazgatnák. Ha az Isteni tifztelet el-hagyattatna; ezek-is abba hagynák az embereknek fzerencséjekct. Annyit segítenék mind-egygyikét,. a' mennyi buzgósággal lenne mind-egygyike. A' Királyok' példájával igen élne a' nép , akár tifzteletjekre az Isteneknek, akár megA^e-