Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

I. SZAKASZ. II

I

. RÉSZ. 15 vetésjekre. Rofzra vetemednének a jók-is, ha rofzfzak uralkodnának. De Éta mindég fegíttségül hivta ugyan a' Menny-égieket, de akkor leg-inkább folyamodott hozzájok, midőn valami vefzedelmet látott. Én ezen tettét emberi gyarlóságnak lenni ítéllem ; mert nem félelemből, hanem fzeretetből kellett vólna eleget tennie kötelességének. Ha Hekaténak temploma előtt nap-kelet felé állanál, az erdőben egy egyenes hofzfzú útat látnál, mellyen a' Királyi kertbe , és ofztán a' Királynak lak-helyére juthatnál. A' házi kert tágas és gyönyöríi. Közönségessen Gyümölcsösnek hivták. Minden efztendoben kétfzer érnekmeg benne a' gyümölcsök, mellyeknek nemeik úgy vannak a' kertéfzektől rendelve , hogy egygyik a' másik után érne, 's-mindég lenne vagy virág , vagy gyümölcs-is a' fákon. Ezen Gyümölcsösbe minden nap le-fzokott járni Medea Szoba-leányival ; avagy néha Dajkájával-is. Nem érzett még nagyobb gyönyörűséget tellyes életében, mint, mikor a' fákról le-fzedegette a' gyümölcsöt, és fzámos virágjait fzinte minden nap maga meg-öntözgette. Ki-váltt nagy gyönyörűségét lelte a' madarak' éneklésében , az-után a' fzoko kutaknak csorgésében-is. Medea egyetlen-egy leánya vala Etának, a Kolkisiak' akkori meg-élemedett Urának. ÉA 3 kes-