Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

i3 A' GYAPJAS VITÉZEK. ~ gedelmeskedhetnek. — És íme — Oh irgalmazzatok Istenek ! Ezeket mondván, az Eg felé vetette fzemeit, 's-úgy-istettfzett: mint-ha haldokolni kezdene. Nem sokára, kis könnyebbülését érezvén, igy folytatta fzavait: Oh, mondáin, irgalmazzatok Istenek! Vegyétek-ki belőllem meg-unakozott lelkemet. — Tovább nem tűrhetem kéunyaimat. — Ha egyfzer e' levegőbe el-ofzlik életem , adgy Uram boldog életet Éta-királynak , adgy fzerencsés uralkodást, és virágjába vifzfza-lépett vénséget. Ezt az Istenek azért hagyták illy sokáig élni: hogy ápolgassa a* jókat, meg-rontsa a' gonofzakat. Nem hagygya Ő el-nyomatni ártatlanságomat; mert imádgya az Isteneket, és méllyen meg-hajtya fejét az igazságnak. Néked-is kedves Brómiusom, nzessék-meg az Istenek, hogy fzívedből fzolgáltál ezen ügyemben. Mármost örömest el-erelztem lelkemmel azon párámat, melly után annyit leselkedett az istentelen fzerencse. Ez ntólsókat el-mondván , úgy annyira megzavarta a' hallgatókat, hogy, ki könyveket nem hullatna, közűlök senki se találkozna. De Brómiusnak jajgatásai mind-egygyikét fölül haladták. Szinte fzégyenlctte meg-zabolázhatatlan indulatait. El-fordúlt a* többitől ; és, hogy zokogásai