Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

II. SZAKASZ. VIII. RÉSZ. 81 nyúgodgyon. Ugyan ezt javallotta Brómius-is, akár azon okból, hogy maga-is fzükségesnek ítélte a' nyugodalmat; vagy talán azért : ue-hogy másoknak félttekben, maga ne láttfzattasson félni* Hogy ofztán fel-öltoztetett, mivel járni nem tudott, karfzéken hozták a' gyülekezetbe. Hozzája közelítvén Brómius, minek-utánna fülét fzájához alkalmaztatta, tőlle mindeneket aneg-értett. Fel-emelkedett ofztán álmélkodva. Törülgette izzadó homlokát; és fzinte el-ájúlt. Sokan azt gondolák az Al-pap felől, hogy a' foglyot fzánnya, és az Istenektől fél. De Eutelus egy-nehányad magával a' gondolattal vala: hogy mihd-a'-kettŐ leg-álnokabb lenne, és mostanában azon volnának, hogy fzabadíthatná-meg egygyike a' másikát, De Brómius, minek utáftna lélekzete vifzfza-jött ; e' fzavait mondotta: Igen nehéz dolog, Éta-király, ezen fzerencsétlen emberből valamit ki-venni. Legyen úgy, hogy valaha őtet itt Fázisban ismértem, sott valaha vélle barátságossan-is befzéltem, mostanában őtet, mivel illy állapotban látom, meg-nem-ismérhettem. De, ha az előbbeniekről jól emlékezem, úgy vélekedem : hogy Ő légyen ama' koldús-ember, ki ennek-előtte a" Templom előtt a Szegények' házában úldegelt, és leg-utólsó hagyta-el az Isteni fzolgálatot. Sokfzor befzéllettem vele, midőn az Egy-házF 2 nak