Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

8a A' GYAPJAS VITÉZEK. nak ajtait bé-zártam. Midőn töllem el-méne," néki sok jót kévánván, a'koldusok' sorsa felöl így gondolkodtam : hogy Ők nem azon okból rendeltettek illy alacsou karba, hogy magunk nagyságán álmélkodgyunk, hanem inkább, hogy lennének valakik, kikkel, az Istenek' adakozóságát követvén, javunkat közölhetnénk. Ha illyen lenne ezen fogoly-is (a'-mi nállam mintegy bizonyos) egyedül a' vagyon még hátra , a'-inire előttetek esedezem : ne ingerellyétek-fel ezen időkben az Isteneknek haras;jókat, mellyckben fzükségünk vagyon segítségjekre. Tudgyátok-meg azt, hogy a

1 fzegényekre-is gondja vagyon az Égnek ; és, ha mí őket meg-vettyük, meg-nem vetik az Istenek. Azt javallom tehát : gyógyíttassátok-meg, 's-erefzfzétek dolgára. Brómiusnak ezen fzavai nagy fzeget ütöttek mind-nyájoknak fejekbe. Meg-lágyította a' legkeményebb fzíveket-is. Meg - törte Eutelust-is egéfzlen. De a' fogoly, Brómiusnak azon fzavaira, felébredvén, és vér-fzemet kapván, el-kezdette fzóllását, pedig olly hathatósággal : hogy mindnyájokat nagy álmélkodásra hozná. Oh kedves Brómiusoin (így fzóll vala hozzájok) Te vagy leg-tökélletessebb Papja az áldott Isteneknek. Vallyon hogy jöhettem efzedbe? íme minő igazsággal fzóllottál egéfz állapotom felől. Én vagyok" én ama' koldus-ember,, kivel