Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

'72 A' GYAPJAS VITÉZEK. kal-is, mellyeket a'kénzásra hajló emberi éfznek nyughatatlansága ki gondolt. Minden tagjai fzor-kötelekkel csigáztattak. Mezítelen testje tüzes fzurokkal, és meg-olvafztott ólommal bé-csopogtetett. Szijjakat-is fceldeltek öfzve-sütött hátáról. Húsa sóval béhintetett. Hágcsóra akafztattak lábai. Kezeinek lapoczkái ki-fordíttattak. Rajta maradtt bőre tüzes vasakkal égettetett. De, hogy azokban, mellyeket a' hohérok sokáig folytattak, mi hofzfzassak ne legyünk : rövideden elő-adom a' kénzásnak velejét: Egéfz testje meg-fzakadozott. El-fáradtak a' hóhérok, és pihenést kértek. A' pihenés ugyan meg-engedődött a' kegyetleneknek, de nem más végből, hanem hogy új erejek jöjjön a' kegyetlenebb kénzásra. Megintették azonban a' foglyot : hogy az Igaznak ki-vallásával fel-váltaná azon kénokat, mellyek ez-után következni fognak , és mellyek a' halálnál-is keservesebbek, és el-türhetetlenebbek lennének. A' Király' kegyességébe inkább, mint maga' tettetett ártatlanságába bízna. Éta olly kegyességgel lenne: ki a' kegyelem - meg -adást méltósága' első difzízének tartaná. Ha egyeuessen ki-adná az igazat, érette magok-is esedezni fognának. De, ha vefznie kellene-is : a' halált azon kénok" enyhítőjének lenni gondol- " na, mellyeket ez-után fzenvednie kellene. Hlye-