Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

II

I. SZAKASZ. V. RÉSZ. 73 Illyetén ijefzgetésekre inegnein-változtatta magát a' fogoly. Siralmas , és meg-törött hangú fzavaival ismétt magát ártatlannak lenni mondotta. A' halált-is örömestebb fzenvldné, mint magát, lelke'-ismérete ellen, gonofznak vallaná. Elő-hivta az-után az Isteneket, most kénnyainak fzemléloit- de ofztán ineg-bofzfzúllóit. Mivel ártatlan lenne, azok néki Pártfogói volnának, noha módokat nem-mutatnának meg-fzabadúlttára. Ama' Szó-fzóllók-is, kik ártatlansága mefett fel-állanának , leg-ékessebb befzédíiek lennének. Néki az lenne legnehezebb: hogyattól kénoztatna , ki-ellen semmit se tehetne. A' fogolynak eme' befzédgyei minek-utánna azok' eleibe vitettek, kik a' palotában Öfzvegyúlekezve ültek, e' nem reméllett dolognak fzokatlanságán el-hiiltek valamennyien. Gondolkodtak az-után, de semmi efzekbe nem jutott, mi tévők legyenek meg-kénzott fzeméllyével. Mind-nyájan Brómiusról fzorgalmatoskodván, annak el-érkezését alig várhatták. Már-is Éta, hogy a' Test-orrok el-nem-érkeztek, meg-bofzfzonkodván, egy közei-állónak meg-parancsolta hogy eleibek mennyen , és okét, lusta magaviselések miátt, meg-fedgye. De ezen Örrt utánnok nem kelletett volna küldenie Etának. Az előbbeniek' vifzfza-nem- jöveteljek nem a* lustaságtól, hanem a' nagy obb fzerencsé tiens égtől függött. \ • HE-