Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

II

I. SZAKASZ. V. RÉSZ. 69 Által-látta Eutelus, miért nem ismerhet reá a' révéfz. Fel-vétette tehát a' fogollyal elobbeni öltözeteit, méllyeket, midőn minden zsebjeid meg-visgálták, le-kelletett tennie. Ezt ö legelöl cselekedni nem akarta , magát ártatlannak mondván, 's-nem-is arra-valónak, hogy azon helyre hozattasson, holott a' Gyilkosokat fzoknák kérdőre venni. De ezen fzavaira semmit se hajtván a' Bírák, csak ugyan fel-vétették vele a' ruhát, és így a' Révéfznek eleibe adták. Kit hogy a' Révéfz ízemre vett : Te vagy, úgy mond, Te, ki nékem a' darab aranyat adtad. Ezen ifzákodból vetted-ki. Ne tagadd. Ezek után a' Királyhoz fordúla a' Révéfz, és ezeket mondá : Uram ! ne gondold : mint-ha a' Rév-bért magamnál kévántam volna meg-tartani. Én semmiben vétkes nem vagyok. Tudgyák azok, kik hivatalomban társaim: hogy, mihelyest kezeimhez vettem az aranyat, tüstént eme' fogolynak hamis lelkéről gyanakodni kezdettem. Leg-ottan fel-fogadtam: hogy Uramhoz megyek, és ótet bé-vádolom. Es íme jövő fóben valék azon arannyal, hogy azt Uram eleibe hozzam, midőn eme' katona-úr elombe jött, és fel-vett útamban követett. Istenem! hogy ineg-tébolyodtain , midőn ide bé-jöttem —• Minek-utánna a' Révéfznek fzavait egy bötüig meg-bizonyította volna a' Katona , EtaKirály ö'tet nagyobbra höcsíillotte , semmint E 4 amaz