Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

'70 A' GYAPJAS VITÉZEK. amaz efzével fel-érhette. Hálákat adott Isteneinek , hogy benne olly emberére találhatott. Meg-akarván jutalmazni jó fzivét, vifzfza-adta néki a' darab aranyot; ezen kívül azon kenyeret-is, mellyet a' fogolynak ífzákjából ki-vettek. Többet igért a' király, ha hívségessen fzolgá!aud. Ezek-után haza erefztetett a' Révéfz, nem csak azért, hogy meg-ajándékoztatott, örülve; hanem, hogy ép tagokkal ki-jöhetett, egéfz hazáig ugrándozva. Fel-is-tette magában, hogy Fázison egy lelket sem erefzt körolztül, ha csak rejtékjeit meg-nem-visgállya. Vifzfza-jöttét nagy örömmel látták otthonosai. A' darab aranynak illy nyilvános tanú-bizonsága után ismétt nagyobb kérdőre fogták a' foglyot. De ő, elő-híyán az Isteneket, magát ártatlannak mondotta. Meg-esküdott arra: hogy Szaraczénében lákott, 's-ott kapta a' darab aranyat. Ha ezt Éta nem hinné, ő-magát a* kegyetlen ineg-kötözésre, és kegyetlenebb odahurczolásra ajánlaná. Ott újjal ki-fogiiá-mutatní azon kalmárt, kitol ajándékját vette. Másként ha itt Fázisban maradna, nem félne a' Tanúktól, mivel ártatlan lenne, de tartana a' Szerencsétől, méily változó lehetne. A' fogolynak ezenílfzavai igen gyanúsok vóltak Eutelus előtt. Azt mondá Etának, hogy ezen utazásával nem másra czéllozna, hanem az