Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

i3 A' GYAPJAS VITÉZEK. ~ baditását, a' Görögökhöz állását, és a' nyilvános el-pártolást. Hogy a' Palotának ajtaját meg-nyitotta,. nem Jázont, hanem egy más valakit látott meg-kÖtözve. Öltözetére nézve, Koldusnak vélhették. Hajának, és fzakalláuak kóezjai le-felé fityegtek. Ruhája rongyos, és tifztátalan. Tes tie olly mozsdatlan, hogy kételkedni kezdene Eutelus, ha a' gyülekezet, és fo-kép a' Király eleibe vigye-é? De, hogy illy súllyos dolgot megvetni ne láttfzattasson, meg-parancsolta a' katonáknak: hogy fzennyét le-mossák; az-után a' Palotába hozzák. Azomban Medea alig várhatta, hogy a' gyűlésnek vége fzakadgyon, és Eutelussal befzéllyen. Sokat kévánt ki-tanúlni belolle. Szünetlen fzemei előtt forogni láttfzatott Partenofilusnak képe. Eleven képzelete vólt a' templomban történitek felől. Hová tovább, mindenkor hevessebben hapsolta az édes mérget. Partenofiluson kivűl másról nem-is gondolkodhatott. A' befzélgetéseket, a' meg-látogatásokat éppen nein fzerette. Meg-vonván inagát minden társaságtól, csak magánossan file fzobájában. Gyakran nagyot sohajtott, és nem tudta; mi okból. Le-le-fekiidtt néha; de ismétt fel-Ugrott. Sétalgatott fzomorúan a' padlaton, avagy Iíekate' Temploma felé ki-nézett. Illy