Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

II I. SZAKASZ. III. RÉSZ. 67 Illy gondolatokban , illy fzív-gyotrelmekben foglalatoskodott Medea, midőn egygyet, fzo­ba-leányi közül, az ajtót meg-nyitni , és bé­jönni látott. Egyenessen Eritréához menvén, néki azt jelentette-meg : hogy valami rabot, fzol­ga-ruhában, meg-fogtak a' katonák, és őtet, jól le-pányvázva, a' Király' eleibe vitték. A' fzoba-leánynak ezen fzavait, mivel hoz­zája nem tartoztak , abban-hagyván a' dajka , meg-támadta a' fzolgállót ; őtet hír-hallónak, hír­hordónak , locska fecskének, és más e'-félének nevezve. Meg-hallotta mind ezeket Medea: mértezen állapotban még a' leg-csekéllyebbekrol-is fzor­galmatoskodott. Szaporán nozzájok fzalada, és a' történet dolgot újra ineg-kérdezte. A' le­ány meg-pirongatásának okát meg-értvén , reája fel-merevedett fzemekkel tekintett, nem mintha locskaságáért haragudna , hanem hogy magát a' Dajkának fzemessége előtt el-rejthesse. Nem kételkedett Medea, hogy azon él-fo­gatott fzolga Parten'öfilus légyen. Bé-ment fzo­bájába , és ott magát le-zárván : Mit, úgy mond, tehát a' fzerencse Partenofiluson kegyetlenke­dik ? Te változó állat ! Te tehát azon gyen ge , és, ha fzületése ellent nem mondana, az én kezeimbe igen illő kezeket méltatlan köte­leiddel meg-kötözted '? Én itt henyélve ácso­rog-

Next

/
Oldalképek
Tartalom