Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

II I. SZAKASZ. III. RÉSZ. 65 nének, az-utan fognának gondolkozni azon had­nak meg-gátolásáról, mellyel okét Almos fenye­geti vala. A' Király, mind-nyájoknak meg-egygyezé­seket vévén, Brómius után küldötte egy-nehány Test-őrrjeit. Meg-parancsolta nékik : hogy vele okossan báunyanak. Ha eröfzakra lenne fzük­ségjek , azzal még okossabban éllyenek. Azon legyenek fő-képpen : hogy Brómius magát fogoly­nak lenni ne érezze. HARMADIK RÉSZ. Egij új történet. ^íidon Brómius felől így végeztek a' palotá­ban , egyfzerre nagy hallgatás léve : mert a' Pa­lotának Pitvarában elsőben ugyan alattomos zsi­bajt, de ofztán nyilvános kiáltásokat hallottak. Ide-tova fzaladtak ofztán az emberek , és öröm­mel tellyes arczúlatjokkal valami különös dolog­nak remétitelenségét jelentették. Azt kiáltot­ták-bé a' Palotába : hogy valami Jázont fogtak az arany-gyapjúnak őrrjei, és kötözve ide hur­czolták. Jázonnak nevét hallván Eutelus, mint-ha a' mennykő ütött-vólna-le mellette, egyfzeribe meg-rettent. Hogy magához tért, annak lehet­ségéről nem kételkedett, mivel Jázon fzolga ruhában lenne. El-tökéllette erŐfzakos ki-íza­ba-

Next

/
Oldalképek
Tartalom