Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

I. SZAKASZ. I

I

I. RÉSZ. 15 csot adniok kellett volna ; bajufztalan, semmiben se gyakorlott, csak ez-elott nagyra hágott- minden érdem, és alkalmaztatás nélkül lévő czudar emberkék, semmit se találtak magokban, amivel böcsületessen elo-állhattak vólna. Hallgattak , mint a néma "halak. Egygyik a másiknak fzeme közé nézvén örömestebb hallott vólna valamit, mint másnak maga mondott vólna. Midőn így hallgattak sokáig, hogy maga' embereinek biicsíillettyeket fen-tarthassa Eutelus (mivel az egéfz dolog csak éppen abban láttízattatna meg-határozva lenni a' királytól, mi módon lehetne meghátrálni az ellenségnek bé-ütését csupán fél-holnapig ; erre pedig elegendőknek lenni gondolná a' Görögöket) a' környülállók előtt úgy. intézte befzédgyét, hogy az maga' meg-bofzfzúllására inkább, mind az Orfzág' védelmezésére intézettnek lenni láttfzattatna. De még-is ki-tudódott az-után •. hogy nem hafzon nélkül mondotta ezen fzavait: MÁSADIK RÉSZ, Brómius' le-irdsa. s: Semmire se megyünk, Eta-király, ha magunkat csak a" külső ellenségtől oltalmazzuk, a* belsőt pedig prédálni hagygyuk. Mindenütt nagy, de belől legnagyobb a' velzedelem. D S Min-