Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

VII. SZAKASZ. VIII. RÉSZ. 275 mással semmi dolgok nem lenne immár. Jázont ugyan , midőn menő - főben vala, Medea megfzóllícotta. De mikor ez vifzfza-tekíntett, vifzfza-is-jott hozzája ; néki semmit se mondhatott, ugyan azért el-pirúlt Későre jutott ofztán efzébe az, a'-mi legfontossabb vala, és mellyet előre kellett vólna Jázon előtt említeni : hogy az Akarnánnnak dolgát magára vegye; annak hivségét meg-próbállya ; azon levélrol-is , mellyet, Brómius' nevével , Álmoshoz k'úldendenek, fzorgalmatossan gondolkoclgyon. Igaz bizony ( igy kezdette el - andalodttát vifzfza-állítani Medea) fzinte el-is-felejtettem azt, a'-mi Atyám'parancsolattyában leg-különösh dolog. Igen bízik Éta a' Te' efzességedben. Ugyan-azért : nagy bizodalommal reád háríttya azon terhet, mellj'el Akárnánnak hitét fzükség képpen meg-kelletik próbálni, miuek-elotte őtet Scithiába vifzfza-küldgyiik. Anuak módgyát-is efzességedre hagyván, jól tudgya, hogy a'-mit fzerencséssen el-kezdel, azt hathatóssan el-isvégezed. Izeni azt-is édes Atyára, hogy, Álmosnak levelét még egyfzer el-olvasván, és annak min den czikelyit, minden vonásait nagy fzorgalommal meg-visgálván, olly valami levelet gondollyki Brómiusnak nevével, mellynek foganatossága az legyen, hogy Álmos Fázisba csalattasS. g sou ,